A mai társadalom a tudásra és a hatalomra épül. Emiatt nem tudunk mit kezdeni az esélytelenekkel. Hajt a sikerre való törekvés és az elbukástól való félelem. Nem tudjuk elviselni, hogy környezetünkben való jelenlétük felhívja a figyelmünket, hogy mi is lehetnénk a helyükben. Félünk, hogy ha nem sikertelenek lennénk, senki nem szeretne - ahogy a tékozló fiút is elhagyták "cimborái", mikor elfogyott a pénze. Ezért olyan fontos nekünk, hogy ne csak azért szeressenek, amit elértünk, amit tudunk, amit megszereztünk, hanem azért, mert vagyunk, és arra vágyunk, hogy csak így, semmit se téve, feltétel nélkül szeressenek. Csakhogy sajnos ezt a feltétel nélküli szeretetet sokszor mi se tudjuk megadni bárkinek. Aki több ilyen elfogadó szeretetet kapott, az többet és könnyebben tud adni. Aki nem, annak ki lehet ebből gyógyulni!
Ne rejtsük el magunkat, próbáljunk önmagunk lenni, hisz itt a földön is van olyan aki képes így szeretni, elvégre erről szól a szerelem. Ráadásul szerencsénkre van még Valaki, aki bármikor megtudja adni nekünk ezt szeretetet, amire annyira vágyunk.
Szerintem...
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.